Egy kis olvasnivalóval kedveskedünk nektek ma.

Tudtátok-e például, hogy a menyasszonyi fátyol története egészen az ősidőkig nyúlik vissza?

Az ősi kultúrákban a menyasszony azért hordott fátylat, hogy az megvédje őt a veszélytől és gonosz szellemektől.
Az ókori görögöknél és rómaiaknál már gyakorlatiasabb okok szóltak a használata mellett, ugyanis az volt a szerepe, hogy a férj elől eltitkolják a menyasszony kinézetét… Mivel a házasságot a család intézte és szervezte, a férj egészen a házasságkötés pillanatáig nem láthatta menyasszonyát. Így próbálták meg elkerülni azt, hogy meghiúsuljon a házasságkötés, ha esetleg a férjnek nem tetszene a számára kiválasztott leány.

A 19. században a esküvői fátyol a szüzességet, tisztaságot, ártatlanságot és szerénységet szimbolizálta. Az a nézet élt, hogy rossz szerencsét hoz, ha a férj a házasságkötés előtt meglátja a menyasszonyt. Így a menyasszony lefátyolozott arccal és fejjel lépett a házasságba: az egész ceremónia alatt lefátyolozva is maradt, míg a ceremónia végén vagy a menyasszony édesapja felemelte a lánya arcáról a fátylat, és átadta a férjnek, vagy maga a vőlegény fedte fel menyasszonya arcát, s megcsókolta azt. A fátyol felemelése sokáig annak a szimbóluma volt, hogy a férj birtokba veszi a feleségét.
A másodjára, harmadjára házasodó asszonyok pedig értelemszerűen már nem hordhattak esküvőiken fátylat…

A fátyolviselés hagyománya még napjainkban is él, bár már korántsem szimbolizálja a szüzességet és ártatlanságot: sokkal inkább kiegészítőként, egy ékes fejdíszként szolgál.
Legtöbbször pedig már a fátyol felemelése sem a férj vagy édeasapa dolga, hanem a menyasszony magat fedi fel az arcát, ezzel is jelképezve azt, hogy egyenrangú fél a házasságban.

Trendekről mi nem nagyon szeretnénk nyilatkozni, szerintünk a lényeg, hogy mindenki megtalálja a saját személyiségéhez legjobban passzoló darabot, legyen az türkiz, virágos, vagy akár tollakkal ékeskedő. Így akár maga az esküvői fátyol is izgalmas kelléke lehet az esküvői koncepciónak…